Edes Anna

A tokeletes cseledlany tortenete, aki brutalis kegyetlenseggel megoli gazdait, Kosztolanyi utolso s egyben legnagyobb visszhangot kivalto regenye. A cselekmeny 1919-ben, zurzavaros korszakban indul, amikor Edes Anna a becsuletes, tiszta, dolgos cseledlany Vizy Kornel miniszteri tanacsos hazahoz kerul, s kezdetet veszi kalvariaja.""Talan egy falusi cseledlany lehetett a mintaja, akit evekkel ezelott egy nyari delelott lestem meg az utcan, valami budai haz kapujaban, amint feher fogaval beleharapott egy zold almaba. Akkor onkentelenul eltunodtem, milyen lehet ennek az elete es sorsa. Ez az almaba harapo lany gyakran kisertett. Valoszinuleg ez a kristalyosodasi pont."" ""En az Edes Anna irasa alatt - nem tudom, miert - mindig a temetesi szertartas latin verseit mondogattam es enekeltem. Ez azonnal visszazokkentett hangulatomba. Ez volt az alaphangja. A fonseges, okori versekbol meritettem erot."" (Kosztolanyi Dezso)Povestea servitoarei perfecte, care, cu o cruzime brutala comite o crima, ucigand gazdele sale. Anna Edes este ultimul roman al scriitorului maghiar Dezso Kosztolanyi, totodata si cartea scrisa de el, care a avut cel mai mare impact asupra lumii literare. Actiunea se desfasoara in anul 1919, intr-o epoca zbuciumata, an in care Anna Edes, o slujitoare cinstita, ordonata, muncitoare ajunge in gospodaria unui secretar dint-run minister, Kornel Vizy si ia inceput calvaria ei. ""Poate ca a fost o servitoare de la tara care am avut-o ca si model pentru acest personaj. Cu ani in urma, intr-o dimineata de vara am observat pe furis o fata, care statea in fata unei porti din Buda, si care, cu dintii ei albi musca dintr-un mar verde. Atunci m-am pus pe ganduri: oare cum poatefi aceasta viata, aceasta soarta. Fata asta, care musca din mar a devenit o obsesie pentru mine. Poate asta a fost un punct de cristalizare."" ""Eu, in timp ce am scris Anna Edes, - nu stiu, de ce – tot timpul am recitat si am cantat versurile in latina a ceremoniei de inmormantare. Am capatat forta din maiestuoasele versuri antice."" (Dezso Kosztolanyi)